Az úgy volt, hogy közös kötést szerveztek a kecskeméti kötősök, azért, hogy aki kedvet érez és szeretné, elkészítsen egy kendőt, mégpedig a Dottie-t.
Maga a kendő tetszett, egyszerű, mutatós központi levélmintával, ám a kezdetkor sem alapanyaghoz való ötletem, sem időm nem volt, hogy belekezdjek ( mert ugye volt egy határidő a befejezéshez, azzal meg személy szerint hadilábon állok :) )
Aztán belevágtam, a fonal újrafelhasznált. Volt egy poncsóm, pár éve kötöttem, de már nem használtam, csak állt a szekrényben. Nem kerülhette el a sorsát, bontásra került, lett 40 dkg fonalam, kb. fele gyapjútartalommal. Tippelem csak, mert eredetileg turkálós beszerzés, az égetési próbán gyapjúszerűen viselkedett :)
Maga a kötés gyorsan ment - volna, nagyon egyszerű volt a minta, de bontottam kétszer vagy háromszor. Mert vagy elszámoltam a lyuksort, hol szélesebb, hol szűkebb volt, hol maguk a lyukak csúsztak el balra vagy jobbra, de csak sikerült befejezni még év vége előtt. Valahogy az egyszerűbb minták okoznak nekem mindig fejtörést.. ki érti ezt?
Méretei szerint hatalmas lett, és jó meleg is, tökéletes olvasáshoz tévézéshez.
28 dkg, 178x85 cm, 4 mm tű
több kép: ravelry
ez volt eredetileg :